Számos szívmelengető történet kiindulópontja az MVGYOSZ Vakvezetőkutya‑kiképző Központja. A kölyökkutyák születéséről, a sikeres vakvezetőkutya‑közlekedésbiztonsági vizsgát tett párosokról, az aktív vakvezetőkutya‑gazdákat megmozgató rendezvényekről és eseményekről gyakran adunk hírt az MVGYOSZ Facebook‑oldalán. Most arról tudósítunk, ami eddig rejtve maradt: a szigorú rostán fennmaradó, vagyis vakvezetésre valamilyen oknál fogva nem javasolt kutyákról. Szándékosan nem a selejt jelzőt használjuk, mivel selejt élőlény nincs, csak minden egyednek más erőssége van.
Summer, a sárga labrador fiú 2015 márciusában látta meg a napvilágot negyedmagával Csepelen, az MVGYOSZ VKK tenyésztési programja keretében. Nyolchetesen került nevelőjéhez, egy festői szépségű vidéki környezetbe. Mint testvérei, és a többi leendő vakvezetőkutya‑tanuló esetében is történik, Summer is részt vett a könyök‑ és csípődiszplázia‑szűrésen. Ez tulajdonképpen egy célzott röntgenvizsgálat, amely azt hivatott kideríteni, hogy a kutya ízületei rendben fejlődtek‑e. Ha nem, az nem tragédia: a diszpláziás kutya kellő odafigyeléssel boldog életet élhet családi kutyaként. De vakvezetésre – mivel az fokozott fizikai igénybevételt jelent – csak teljesen ép ízületekkel rendelkező kutyákat lehet felkészíteni. Nos, Summernél a röntgenvizsgálat csípőízületi diszpláziát mutatott ki. Ezért őt a kiképzési programba már sajnos nem lehetett bevonni.
A vakvezetésre nem alkalmas kutyát a nevelője örökbe fogadhatja, ha szeretné. Ha valamilyen oknál fogva nem tudja tovább tartani a kutyát, akkor az MVGYOSZ kiképző munkatársai örökbefogadó családot keresnek számára. Summer története is így folytatódott: egy idős házaspár vette őt magához, Gizi néni és Csaba bácsi, akik egy tekintélyes méretű birtokon éltek egy nagy házban. Summer egyedüliként élvezhette a szeretetüket. Nem kellett semmin osztoznia, sem más kutyákkal, sem más házikedvencekkel. Szerette a kerti létet, de volt helye a nappali szőnyegén is.
Az idő kereke azonban kérlelhetetlenül forgott – gazdái közül először Csaba bácsi hunyt el. Nem sokkal rá felesége, Gizi néni fizikai állapota is jelentősen leromlott, és kórházba került. Summer egy ideig Csepelen, az MVGYOSZ Vakvezetőkutya-kiképző Központjában vendégeskedett. Nyitott kennelajtó mellett uralhatta a kenneludvart, mellette a nap felét a hatalmas futtatóudvaron töltötte, energikus fiatal labradorok társaságában. Élvezte az életet és a kutyaiskola dolgozóinak szeretetét.
Gizi néni a kórházból már nem tudott hazamenni. Egy idősek gondozását végző intézménybe került. Summer még egyszer, utoljára meglátogatta, majd néhány nappal később kaptuk a hírt, hogy Gizi néni követte férjét, Csaba bácsit. „Mi lesz Summerrel?” – fogalmazódott meg a kérdés a VKK munkatársaiban. Summer már 11 éves, ízületeit megfelelő étrend‑kiegészítő alkalmazásával szükséges támogatni. Kiképzésben nem részesült, szinte egész életében önállósághoz szokott. Bár az emberekkel barátságos, de ahogy a kis herceg a rókát, úgy őt is türelemmel kell „megszelídíteni”, hogy engedelmeskedjen valakinek. A legjobb módszer, hogy új gazdára leljen, egy hirdetés közzététele a Facebookon.
Summer hamar gazdára talált. Az új környezetbe azonban nem simult bele. A befogadó család másik kutyáját nem fogadta el, ráadásul a cicát is hajkurászta. Az aranyhalak számára kialakított kerti tavat pedig wellnessmedenceként használta, így vissza kellett hozni Csepelre.
A második hirdetés már nem hozott olyan gyors eredményt, mint az első. De egyszer csak felragyogott Summer szerencsecsillaga. Ismét egy házaspár jelentkezett érte. Ezúttal már nem kell Summernek osztoznia új gazdái figyelmén más kutyákkal és cicákkal. Itt is időzhet egy szép kertben, de a házba is bemehet kedve szerint. Sőt, a délutáni szundikálásra már nemcsak a nappali szőnyegét használhatja, hanem akár a gazdi ágyát is. Új, reményeink szerint utolsó otthonában mindent megkap, amire egy idős kutyának szüksége van: nyugalmat, szeretetet, törődést, figyelmet.
Minden jó, ha jó a vége – tartja a szólásmondás. Ezt Summer is érzi. Ezért öreg kutya szívének minden szeretetét, ragaszkodását és háláját örömmel adja át befogadóinak.
Angyal Gábor
