Főoldal » Tudjon meg többet » Az alapító

Az alapító

2020-01-06T21:52:19+02:00

Vitéz Lovag Rithnovszky János

Amír, Katrin, Triton, Sugár. Nevek a 7 kutya közül, akik végigkísérték Vitéz Lovag Ritnovszky János, a magyar vakvezető kutyakiképzés atyjának életútját.  Egyszerre volt költő, horgász, túlélő, forradalmár és örök harcos a teljes értékű életért.

1931-ben született Nagykátán, tanulmányait a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumban végezte. Az aktív, sportoló fiatalember az Építőipari Egyetemen kezdte az egyetemet, de a háború egy évvel később közbeszólt, behívták katonai szolgálatra. 1952. szeptember 18. sorsfordító napja egy életre beleégett emlékezetébe. Ekkor történt, hogy egy akna felrobbant mellette, leszakítva bal karját, egy életre megvakítva és részben hallás és egyéb érzékszerveinek károsodását okozva. 21 éves volt. Saját véleménye szerint az édesapja, az élni akarás, az imádság és a kitűnő humorérzéke mentette meg életét.

kép: Rithnovszky János és Schiff Mónika

Kilenc hónapot töltött kórházban, majd a Vakok Intézetébe került, de a kiszolgáltatottságot és a gyakori utcai baleseteket a közlekedésében nem viselte jól. Önállóságot és aktív életet szeretett volna továbbra is, de ehhez segítségre volt szüksége. Egy kutyára, aki segít neki közlekedni. A németeknél talált szakirodalmat a vakvezető kutyák kiképzéséhez, de mégtöbb mindenre kellett magától rájönnie első kutyája képzése során.

1956-ban készült el az első vakvezető kutya iskola terve, hogy sorstársai életét is megkönnyíthesse, de az 56-os forradalom felborította a dolgokat. Származása, a Forradalmi Bizottságban betöltött főtitkári tisztsége és a Táncsics kör vezetői pozíciójáért megbüntették, megverték és örökre kizárták a Vakok Szövetségéből. 1962-ben vették vissza.

1961-ben megírta a Vakvezető kutya Kiképzése című könyvét. A 70-es években elvégezte az ELTE-n a szociológia, filozófia, esztétika és a pedagógia szakokat is. Négy diplomával a háta mögött aktív életet élt, dolgozott, sportolt, tevékeny szerepet töltött be a Szövetség életében, pl. az Esztrád együttessel irodalmi és kabaré műsorokat adtak elő.

1976-ban alapította meg Csepelen az első magyarországi Vakvezető kutya- Kiképző Iskolát, mely 1978-tól az MVGYOSZ részeként; 1980-as újranyitása után pedig napjainkig működik. 1980-ban létrehozta a Vak Horgászok Üzemi Szakcsoportját, mivel a horgászat örök kedvtelés az életében. Négyszer nősült, három feleséget eltemetett. Verseket és könyveket írt, többek között önéletrajzi regényét a Fény túlsó oldalán-t, A Pedagógiai alapismeretek és a ráneveléses módszer a kutyakiképzésben tanulmányt, és a Láthatóvá lett Láthatatlan: Delila verseket. 

Vitéz Lovag Ritnovszky János egész életében mások, sorstársainak megsegítésén dolgozott. Ezüst és arany babérkoszorús kynológusi jelvényeket, arany babérkoszorús Mesterkiképző címet és Lui Braille aranyérmet kapott. 2006. május 20-án Debrecenben a Vakok Szövetségében végzett 56-os szabadságharcos tevékenységéért vitézzé és a Szent György Lovagrend tagjaként lovaggá avatták. 2015-ben tanpályát neveztek el róla Csepelen a Vakvezetőkutya-Kiképző Központban, 2018-ban pedig emlékplakettet kapott az MVGYOSZ-től.