Március 5-én, életének 93. évében elhunyt vitéz lovag Rithnovszky János, a magyarországi vakvezetőkutya-kiképzés megteremtője, a képzés alapjául szolgáló módszertani kötet, „A vakvezető kutya kiképzése” című könyv szerzője.
Vitéz lovag Rithnovszky János odaadó és küzdelmes munkájának köszönhető, hogy a magyarországi vakvezetőkutya-képzés már közel ötven éves múltra tekint vissza. Az elmúlt négy és fél évtizedben több mint 1000 látássérült ember életét könnyítették meg az MVGYOSZ által kiképzett segítőkutyák, jelenleg 66 olyan levizsgázott vakvezetőkutya–gazda páros van, akiknek a munkáját az MVGYOSZ Vakvezetőkutya- kiképző Központja a vizsga után is folyamatosan segíti.
Amír, Katrin, Triton, Sugár… Nevek a hét kutya közül, akik végigkísérték vitéz lovag Rithnovszky János, a magyar vakvezetőkutya-kiképzés atyjának életútját. Egyszerre volt költő, horgász, túlélő, forradalmár és örök harcos a teljes értékű életért.
1931-ben született Nagykátán, tanulmányait a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumban végezte. Az aktív sportoló fiatalember az Építőipari Egyetemen kezdte meg felsőfokú tanulmányait, de a háború már egy évvel később közbeszólt: megkapta a behívóját katonai szolgálatra. 1952. szeptember 18. sorsfordító napja örökre beleégett emlékezetébe. Ekkor történt, hogy egy akna felrobbant mellette, leszakítva bal karját, egy életre megvakította, valamint részben a halló és egyéb érzékszerveinek károsodását is okozta. Ekkor huszonegy esztendős volt. Saját véleménye szerint az édesapja, az élni akarás, az imádság és a kitűnő humorérzéke mentette meg életét.
Kilenc hónapot töltött kórházban, majd a Vakok Intézetébe került, de a kiszolgáltatottságot és a gyakori utcai baleseteket a közlekedésében nem viselte jól. Önállóságot és aktív életet szeretett volna továbbra is, de ehhez segítségre volt szüksége. Egy kutyára, aki segít neki közlekedni. A németeknél talált szakirodalmat a vakvezetőkutyák kiképzéséhez, de jóval több dologra kellett magától rájönnie első kutyája képzése során.
1956-ban készült el az első vakvezetőkutya-iskola terve, hogy sorstársai életét is megkönnyíthesse, de az 56-os forradalom miatt erre nem kerülhetett sor. Származása, a Forradalmi Bizottságban betöltött főtitkári tisztsége és a Táncsics-kör vezetői pozíciójáért megbüntették, megverték és örökre kizárták a Vakok Szövetségéből. 1962-ben vették vissza.
1961-ben megírta A vakvezető kutya kiképzése című könyvét. A 70-es években elvégezte az ELTE-n a szociológia, filozófia, esztétika és a pedagógia szakokat is. Négy diplomával a háta mögött aktív életet élt, dolgozott, sportolt, tevékeny szerepet töltött be a szövetség életében, pl. az Esztrád együttessel irodalmi és kabaréműsorokat adtak elő.
1976-ban alapította meg Csepelen az első magyarországi Vakvezetőkutya-kiképző Iskolát, mely 1978-tól az MVGYOSZ részeként működött, és 1980-as újranyitása után pedig napjainkig működik.
1980-ban létrehozta a Vak Horgászok Üzemi Szakcsoportját, mivel a horgászat örök kedvtelés az életében. Négyszer nősült, három feleséget eltemetett. Verseket és könyveket írt, többek között önéletrajzi regényét, A fény túlsó oldalán címmel, a Pedagógiai alapismeretek és a ráneveléses módszer a kutyakiképzésben című tanulmányt, valamint a Láthatóvá lett Láthatatlan: Delila címen versgyűjteményt adott ki.
Vitéz lovag Rithnovszky János egész életében mások, sorstársainak megsegítésén dolgozott. Ezüst és arany babérkoszorús kynológusi jelvényeket, arany babérkoszorús mesterkiképző címet és Louis Braille emlékérmet kapott. 2006. május 20-án Debrecenben, a Vakok Szövetségében végzett 56-os szabadságharcos tevékenységéért vitézzé, a Szent György Lovagrend tagjaként pedig lovaggá avatták. 2015-ben tanpályát neveztek el róla Csepelen, a Vakvezetőkutya-kiképző Központban, 2018-ban pedig emlékplakettet kapott az MVGYOSZ-től. Néhány évvel ezelőtt, 2020-ban a nemzeti ünnepünk alkalmából a köztársasági elnök vitéz lovag Rithnovszky János munkásságát Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetéssel ismerte el.
A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége 2020-ban Rithnovszky-díjat alapított. A díjat az MVGYOSZ azon önkéntesei kaphatják meg, akik kölyöknevelőként végzett munkájukkal hozzájárulnak ahhoz, hogy a látássérült igénylők jól képzett vakvezetőkutyához juthassanak. A díj célja továbbá a magyarországi vakvezetőkutya-képzést megalapító vitéz lovag Rithnovszky János munkásságának elismerése és példájának bemutatása a jelen és a jövő számára.
Vitéz lovag Rithnovszky János emlékét, munkásságának eredményeit az MVGYOSZ megőrzi, és továbbadja az elkövetkező nemzedékeknek. Az MVGYOSZ a 2024. április 20-i Országos Vakvezetőkutya Találkozón a szövetség vezetése, a Vakvezetőkutya-kiképző Központ kiképzői, önkéntesei és vakvezetőkutyával közlekedő látássérült személyek jelenlétében emlékezik meg felejthetetlen halottjáról.
MVGYOSZ
