Mondhatni kutya melegre sikerült beállítani az időjárást a szombati utógondozási napra, melynek „főszereplője” a várva várt pancsolás volt. Beköszöntött a nyár, sőt a vakáció: itt az ideje, hogy a vakvezetőkutyák is kieresszék a gőzt!
A strandolós napon 21 gazda-kutya páros és kísérőik vettek részt az ország egész területéről. Betűrendbe szedtük, hogy mely településekről utaztak Csepelre a vendégeink: Budapest, Bácsalmás, Csongrád, Felsőmocsolád, Gyál, Hédervár, Kisköre, Mosonmagyaróvár, Nagykanizsa, Nagyszénás, Őrbottyán, Pécs, Pusztaszabolcs, Sióagárd, Szigethalom, Várpalota.
Sajnos ez alkalommal nem mindenkit kísért el a segítőkutyája. Az eseményre eljött egy olyan gazdi is, aki szinte minden utógondozási napon velünk volt, de most egyedül érkezett… Idős kutyusa nemrég elhunyt, a jelenlévők egy emberként vigasztalták őt azzal, hogy itt most minden kutyus kicsit az övé is lehet, hiszen mindegyik jól ismeri Laci bácsit.
Finnországból pedig egy olyan kölyöknevelő család tagjai leptek meg minket, akik 20 évvel ezelőtt nevelték nekünk Sába vakvezetőkutyát. Felemelő érzés volt két évtized távlatából felidézni velük a kölyöknevelős élményeket.
Nemcsak megható pillanatokban, hanem önfeledt beszélgetésekben is gazdag napunk volt. Öröm volt hallani, milyen értékes, hűséges társat kaptak a látássérült gazdik az MVGYOSZ-től, és hogy milyen elismerően szóltak a mostani és a régebbi kutyakiképzők munkájáról.
Mai „legjeink”: a tízéves Koppány, a legfiatalabb kutyusok pedig a három éves Stella és Szombat tesók. A strandmenü frissítő házi limonádéból, kávéból és az örök kedvenc lilahagymás „zsírosdeszkából” állt össze, a desszertet pedig a gazdik finomabbnál finomabb házi süteményei adták.
Köszönjük mindenkinek a részvételt, az önkénteseknek (Ballács Andreának és Dankó Jucinak) a segítséget!
Képleírások az egyes fotóknál.
