1995. december 1-jén kezdtem az MVGYOSZ Vakvezetőkutya-kiképző Központjában dolgozni.
2008-tól átvettem a kiképzőközpont vezetését.
Szeretem az állatokat. Istenben hívő emberként azonban számomra az EMBER is fontos. A mai napig lenyűgöz, ahogy a vakvezetőkutya munkájának, jelenlétének hatására megváltozik a látássérült ember életminősége, néhány esetben még akár a személyisége is.
Munkám végzésekor mindig az a cél lebeg a szemem előtt, hogy ehhez a különleges összhanghoz megteremtsem a megfelelő légkört és az „utat”, mely elvezeti a látássérült gazdit az önállóság felé. Ehhez a munkához nélkülözhetetlen egy csapat. Örömmel tölt el, hogy Központunkban elhivatott munkatársakkal dolgozhatok együtt.
Véleményem szerint az embernek szüksége van mérföldkövekre az életében. Jóra és rosszra egyaránt, amiből tanulhat, új erőt nyerhet. Számomra ilyen építő és boldogsággal teli mérfökdkő volt, amikor
2021-ben dr. Nagy Sándor elnök úrtól átvettem a szakmám Oscar díját, a Braille emlékérmet, illetve
2022-ben magyarország köztársasági elnökétől a Magyar Ezüst Érdemkeresztet. A legnagyobb elégedettséget mégis Vitéz Lovag Rithnovszky János bácsi elismerő szavai jelentették számomra, aki „jó kezekben tudta” az Ő kutyaiskoláját.
Köszönöm csapatomnak, az MVGYOSZ vezetőségének és minden dolgozójának a hatékony, közös munkát!